A langyos éji szellő, mint szerelmes lovag, letérdelt előttem, és kivánta csókomat. Vágyát nem titkolva, arcom cirogatta, fülembe sugdosott, átölelt karjával, és gyengéden ringatott. Őrizte az álmom, s reggel szellő háton érkezett a csókja. Küldött egy levelet, rajta az üzenet. Szeretlek! Ne feledd!
