Rémes álom
A Világvégén ülök, egy padon.
Előttem sötét, mögöttem hagyom.
Fehér ködön át, csillogó semmi.
Ugorj! Senki sem fogja észrevenni.
Lassan repülni kezdek a mélybe.
Mi a fene volt ez? Fáj a fejem,
sajog nagyon derekam tőle.
Segits! Elegem van belőle!
Takaró rajtam, a párnám őrzöm.
De már érzem, fekszem a földön.
Ne ordits bolondos, kelj már fel!
A reggel fénye hasadon hever.
Ugorva a mélybe, ágyról estem,
és a parkettával találkozott, a
mélybe, lebegve zuhanó testem.
Minden porcikám fáj, és sajog.
Hurrá! Végre ébren vagyok!
|
|