Te vagy...
Mint harmat a virágnak, csivitelése a madárnak, éneke a szerelmes szívnek, felhő könnyei a földnek, a szellő suttogása, a csillagok ragyogása, ez mind Te vagy! S én csak ámulok ezen a harmónián melyben egyszerre ketten hagytuk kitörni lelkünkből az érzést, a szót, szeretlek!
|
|