Csak mi ketten és a Nap, őrizzük a tűnő sugarakat.
A tó tükrében szikrázik a lemenő nap fénye. A csendes alkonyatban kezed vállamra téve sétálunk. Zsong a lelkem és mint hősítő szellő a forró nyárban, tudom, érzem, mindig erre vágytam.
Szavaidból árad a szerelem, Kérlek, fogd mindig a kezem
