Tél
Barnán búcsúzik az ősz,
helyet adva a télnek.
A fodros fehér felhők,
már egymásba érnek.
Pufók alakjukat,
oly nehezen viselik.
Hulló pelyheiktől,
lesz karcsúan szelid.
Fehéren ragyog a táj,
talpad alatt szél dudál,
pelyhekben esik a hó,
így dolgozik Holle anyó.
Fagy apóka sem tétlen,
jegeskedik sötét éjben.
Lépted alatt hó ropog,
víz cseppje megfagyott.
Téli szellő fürge táncát,
még a hópihék is járják.
Éjjel ropják ők a polkát,
áttáncolják az éjszakát.
Fáradtan elpihennek, s
a csendben menetelnek.
Majd leülnek fűre, fára,
takaróként a világra.
|
|