Hangod varázsa
Hangod varázsa
Az arcomon lecsorgó hópehely, gyémánt hűvösével vigasztalta szomorú lelkem. Kívános szívem hangjára vágyott, mely mindig édesen ringatta, puhán átölelte, igérve aTavasz első napjával érkező, égő szerelmes csókját. Dallamára felébred a vágyam, átveszi teste foróságát, érzem széditő, szerelmének hatalmát. Csak Téged akarlak nagyon!
És csilingelni kezd a telefon.
|
|