Már lassan lebegve járok,
reszketek, de nem is fázok.
Ha majd végre itt leszel,
hogy is mondjam el......

A Nap fénye testemre festett,
reám rajzolta szerelmed.
A Hold azért kel útra, hogy
Neked, az utat mutassa.
A Szél suttogja halkan,
jön a Tavaszod magasban.

Repülj, úgy várom, mint
párját madár az ágon,
rétnek  füve a harmatot,
Hajnalpír a kelő Napot,
delfin a tenger sós vizét,
fák rügye a tavasz szelét,
kánikula a nyári záport,
szomjazó egy korty vizet...

De azt, hogy szeretlek!
Hogy mondjam el Neked!