A városi kakas
A hajnal egy halk sóhajtással átadta helyét a játékos nyári reggelnek. Kedvesen integetett a vendég gyerekeknek és barátaiknak. Csupán arra kérte Őket, hogy legyenek jók. Ne zörgessék az ablakokat, és ne világítsanak az emberek szemébe.
A vidám gyermekszellők és huncut napsugárkák hevesen bólogattak, majd fogócskázni kezdtek a lakótelep házai között. Beszöktek a nyitott ablakokon a szobákba, ugráltak az erkélyeken és hintáztak a fák ágain. Szellőcska, Szeleske, Viharka, Fuvallat és Szélvészke nem a városban születtek. Hajnal nagynénjük hívta meg őket vakációzni. A napsugárka testvéreket is itt ismerték meg. Ők: , Csillámka, Fényecske és a kicsike Sziporka. A megismerkedésük pillanatától barátok lettek. Ezen a nyáron rengeteg közös kaland várt rájuk. Az emeletes épületek sok-sok érdekességet tartogattak számukra. A sugár gyerekek ki-be ugráltak az ablakokon, míg a szélcsemeték le-föl rohangáltak a lépcsőházakban. Gyorsan múltak a percek. Az idő elrepült, s egyre-másra szólaltak meg a vekkerek. Na, most lett nagy a megrökönyödés. -De furcsa hangja van ennek a kakasnak! - csodálkozott Fuvallat. -Hogy a hangja furcsa, de hol van? - kérdezte Szellőcske. -Gyertek gyorsan! Ide! Ide a szobába! - lelkendezett Viharka. -Naaa! Ez az ami kukorékol! -Mi ez a valami? Olyan furcsán viselkedik! Úgy szól, mint a harang a falusi templom tornyában. -Oda nézz! Erre a hangra kelnek az emberek. Nahááát! - ámuldozott Szélvészke. - Én, Szellőcske, kinevezem városi kakasnak! -Úgy van! Ez egy műkakas! - bólogatott Viharka. -Ezt a szerkezetet ébresztőórának nevezik az emberek - szólt közbe Sziporka. -Lehet, hogy Ők úgy nevezik, de ez akkor is egy városi kakas! Ugye igazam van? -Az hát! - mondták a többiek, és újra játszani, fogócskázni kezdtek.
Teltek múltak az évek. A kicsi szeles apróságok komoly széllé cseperedtek. Ma már Ők mesélik a gyerekeiknek, hogy milyen furcsa szerzet az ébresztőóra.
De tudjátok, csak az emberek nevezik így! Mert az valójában egy városi kakas!
|
|