Az éjszaka csendesen meghúzódott a a kórtemekben és a folyosón.
A nővérke halkan körbe járta az osztályt. A kétágyas,kórteremben
csak egy fiatal nő feküdt. Már majdnem becsukta Katalin az ajtót, mikor meghallotta a szipogást.
Leült a beteg mellé, és megkérdezte?
- Fájdalmai vannak? A nő rázta a fejét, ..és közben zokogni kezdett.
- Ilyen nagy a baj? A válasz most bólintás volt.
Katalin sejtette, hogy betege a műtét miatt van kiborulva. Megsi-
mogatta az arcát, és várt.....
- Tegeződhetünk? Kérdezte a beteg.
- Hát , persze!- mosolygott az ápolónő. - Miért keseredtél el igy?
A férjem biztosan el fog hagyni....de én abba belehalok! Tudod....a mütét miatt nem lehet gyerekem. és ő szeretne ...
- De van egy kisfiatok!- láttam mikor jöttek hozzád!
- Nagyon szeretem a fiam, ...de Ő a férjem első házasságából született. Az anyukája meghalt.....Én a második felesége vagyok.
- De ez nem ok a sirásra!-válaszolta Katalin.
- De igen. A férjem is, és én is nagycsaládban nőttünk fel, legalább három közös gyereket terveztünk....nem is vagyok teljes értékü ember.....nem is vagyok teljes értékü nő,.....én nem is vagyok igazi már..... s újra zokogni kezdett.

Katalinnak eszébe jutott, hogy ő min ment keresztül, a műtéte után. Két gyönyörü gyerekük volt, és neki azt mondták,........elhagylak, mert az a másik, még tud nekem gyereket szülni....

Most mesélek Neked, de csak Neked.....!
A betege csodálkozva nézett a könnyein keresztül.
- Szóval..figyelj csak...volt egyszer egy férfi, akinek megműtötték a feleségét. Este mikor indultak haza a klinikáról, megállitotta a nővérkét.
- Beszélhetnék Önnel? Lenne rám ideje? A feleségemről lenne szó.
- Szivesen meghallgatom!- válaszolta az ápolónő.
- Látom, érzem a szorongását, félelmét a feleségemnek, de nem vagyok a szavak mestere. Nem tudom, hogy értessem meg vele, nincs mitől félnie.
Már próbáltam, de félreértett, és azt kérte, csak otthon mondjam el, amit szeretnék mondani. De látom, egyre rosszabb a helyzet,
már alig alig mosolyog, és mindig könnyes a szeme. A fiam....
imádja, anyjaként szereti,... Féltem Őt, szeretem!
Beszélne vele? Megtenné?
- Mindent megpróbálok!- igérte a nővér.

- Na, hogy tetszett az igaz mesém?- kérdezte.
- Köszönöm neked!- súgta a beteg, és hatalmas puszit adott,a nővérke arcára.
Szemében pedig ott ragyogott, a jövő igérete, újra megtalált boldogsága.

Szeretek nővér lenni.......