Az este azért siettem haza,
mert a hívására vártam,
mint lány az első bálban.

A telefonom furcsa szerzet,
valahogy másképp csengett.
Csilingelte a szerelmet.

Szinte láttam mosolyát, az
égbolt rejtett csillagában.

Holdnak tavában fürödtünk,
vágyruhában, ezüst éjszakában.

Éreztem, forró, égő csókjait,
mit máglyákként rám ültetett.

Mikor reszketni kezdtem, vágya
palástjával óvta, védte testemet.

Kezem már rajta a kagylón,
szive szivemben dobog,
...Vele boldog vagyok!

Lassan fülemhez emelem,
becézve szólit nevemen,
áradni kezd a szerelem...