Az éj sötétje, mint
jótékony malaszt,
betakarja lelkem,
úgy adjon vigaszt.

Csillagos palástja
féltőn borul reám,
sűrüsödő könnyeim,
nem tenger, óceán.

Fekete selyme, mint
bársony simogat.
-Szereted? kérdi, s
helyettem bólogat.

Vigasztalni próbál,
karjába vesz a hold.
Töröld le kérlek könnyedet,
holnapra boldog lesz napod.