Megint egy szép nap
Megint szép napom lesz. Hangjára ébredtem, nélküle, szenvedtem.
Vígasztalt szava, átkarolt. Selymesen suttogott, Szeretlek! Jól tudod!
Mint a bársony úgy ölelt. csókolva becézett, ajkamon tűz égett.
Már hangja, repít a vágyhoz. Mikor jöhetsz, várlak, csókolnám a szádat.
Dörmögő hangon mesélte, nagyon szép az élet, mert szíve enyém lett.
Megint szép lesz a napom. Szíve csak az enyém, szeretem én. | |
|
|