Kicsi apró gyöngyszem égő lelkednek kincsei. A bánattól született, fájdalom gyermekei.
Oly gyorsan nőnek, már járni tanulnak, félénken indulnak, arcodon vonulnak.
Ha fény éri őket,mint gyémánt ragyognak. Arcod s a mély között, ők egy úton haladnak.
Mikor földet érnek, elvesztik a fényük. Megkóstolod őket, mindig sós az ízük.
Ha letörlöd mindet, újabbak születnek. Mert a boldogságért ők, igy vezekelnek. |