Az álom varázslója
nékem adott Téged.
Könyörögve kértem
csak egy álmot adj ,
csak Őt add Nekem,
csak fogja a kezem,
már a mosolyától is
elvesztem az eszem.
Ha megérinti testem
gyújtja a lángját
akarom  érintsen,
érezzem a vágyát,
simogasson keze lágyan,
és combjaim hajlatában
érezzem kezének édes
érintését, mig az ajka
mellemre tapadva
csókjaival a két domb 
völgyébe égeti szerelmét,
és ha vándorol a száj,
reszketek de nem félek
csak szerelmében élek.
A testét testemben
kéjesen ringatom, és
együtt ugrunk a mélybe,
szállunk a fénybe, és
és a gyönyörrel elvisz
oda, ahova csak Ő vihet,
és repit magával. 
Most igy mondtam el,
ezer módon lehetne,
mert Téged szeretni
csodás öröm, és azt
hogy vagy köszönöm.
mert álmodva és ébren,
fényben, sötét éjben,
nyárban, őszi sugárban
csikorgó hidegben
hóesés zuhatagában...
szeretlek....szeretlek.