A szerelem, mint az alkony
hirtelen, csendesen érkezett,
elrabolva szívemet.

Édes szavakat sugdosott,
lágyan átölelve ringatott,
hangjával, mint hárfa húrja
csábitott, ujra meg ujra.

Mosolyára kisüt a nap,
szeme őrzi a sugarakat,
gyújtja az izzó szerelmet,
szeress, égeti a testemet.

Érintésedtől gyúlt a szikra.
Ereimben vérem megvadulva
dübörögve, robogva vágtat,
csititsd testemben a vágyat!

Ölelj szorosan magadhoz,
repits távoli tópartjára,
vagy hófödte csúcsokhoz
szállva, szívembe zárva.

Hullámzó égő szenvedéllyel,
mikor találkoztunk a fénnyel,
csillagok hada vett körbe,
de elégtek, a vágy tüzébe.

Karod szorosan átölel,
csókod ajkamon csitul el,
Hajnal varázslatos fénye
az alkonyt, álomba idézte.

Szürke bársonyával átkarolva,
hallgattam kérlelő szavára,
igy újra vitt az éjszakába