Azt hiszem félteni kell,
van mikor a biztosat is
félteni kell, pedig mint
máglya lobogva ég, de
ha az ég nem akarja,
vizet zudithat haragja.

Ha az ég őrzi a vágyunk,
a féltéssel akkor is, mint
jóbaráttal szóba állunk....
Mert lehet elleségünk az
Idő, ha már olyan zsugori,
Kincstárában, őrzött percei.

Ha a meg nem született
percek, mint megszökött
betűk, csellengővé lesznek
a szavak országútján,
lelkedbe születik a féltés,
meginoghat a megértés.

Érzéseid rezdülését, mint
hárfa édes dallamát érzem,
lelkemben a zongorán, csak
neked játszik boldog létem,
de akkor is félteni kell, néha
a biztosat is félteni, érzem.