Mikor karjaid alatt csodáltam hatalmad,
úgy éreztem, mesédre várok....

Susogd el mikor születtél....
milyen volt neked, az első hideg tél...
hány évig győzőtt le a szél, mikor
erejét reád zúditotta,.és
dús koronád lecsupaszította.

De lombkoronád mesélni kezdett,
ma már tudom, milyen volt a kezdet,
mivé lettél,....hatalmasságod látom,
óriás méreted,..és korod csodálom.

Sok öles derekad akár a szikla,
a vihart is rendreutasitja,
kitárt karjaid alatt, sok
eltévedt vándor pihenni akart.

Láttad szerelmesek boldog ölelést,
összetartozásuk testedre vésték,
reád tetoválták,...szerelmesek,
vésett szivekbe irták, nevüket.

Égető napnak forróságától védve,
hűs árnyat adsz, vigyázva a fényre.
Esőtől is óvod, ki hozzád menekül,
Egyedül állsz, de nem vagy egyedül.

Emberek, emlékek, szerelmek,
hűsitő árnyaddal életre kelted...
Rád vésett monogramjuk testeddel
egyre nő, emlékük ne mossa el az idő.

Ötszáz éves hatalmad csodálom,..
Maradj mementónak ezen a tájon....