Az Idő percei....
Az Idő percei csak egyre gyűlnek,
hónapokból évekké tömörűlnek.
S ha néha emlékeznek a kezdetekre,
a fiatalság, mint kincs van emlegetve.
Jó volt fiatalnak lenni,..és azt hittem,
ha múlik az idő, megöregszem szeliden,
elfelejtem milyen ha ég bennem a vágy,
alváshoz szükséges rossz lesz majd az ágy.
És most....hogy időutazóként,
ilyen messzire jutottam tudom,
az Idő segitett hosszu utamon.
Gyógyítottta a mély, vagy karcolt sebeket,
segitett feledni, fájó, rossz emlékeket, az
égő fájdalmat enyhitette, mit a halál okoz,
ha a szeretteid között, a hadseregébe
kiméletlenül, hiveket toboroz.
Munkájának, rajtunk is van nyoma, de
talán nem is volt olyan nagyon mostoha.
Igaz, szemünk köré nem hervadó virágot,
sűrű Szarkalábat teremtett, igy a
hervadással, csak testedet kell figyelned.
Kiülnek arcunkra, az időnek ráncai.
A hajad vörös, fekete, barna, szőke,
színét változtatva, fehér lesz belőle.
Akár a Tied Kincsem, Kedvesem,..Párom,
deresedő hajad szinét is csodálom.
Ezüsfehér csillogásában látom, hogy
az Idő nem mostoha, hanem kegyes,
nem vagyok öreg,.. éveim száma veretes.
Akár a Tied is, kit annyira imádok,
Őszhajú Hercegem, a jöttödre várok!
|
|