Most alszik a Vágy....
Most alszik a Vágy álomba szederülve. De itt hagyta némán a meghittség szavát. Ölelkező lelkünkben hárfa húrján zengő, szerelmes dallamát. Mikor a válladra hajthatom fejem, mikor csak fogni akarod a kezem, mikor ölelésed, lágyselymű bársony, mikor csendes nyugalom fekszik velünk az ágyon, mikor egy sóhajnyi csók lelkünkben kincset ér. Hálát adsz az égnek, ezért a Szerelemért.
|
|