Álmomban ért a sóhaj
s mint egy forró óhaj
találkozott velem.
Szorosan átölelve,
csókod nem feledve,
ébredtem  sietve.

Már tudom jönni fogsz,
mint hűsitő szellő a forró nyárban,
sirokkó szele, sivatag homokviharában,
áldott eső, melyben uj élet fakad,
tavasz illatával, mikor ragyog a Nap.
Csókok özönével,
szerelmes szavakkal,
mely öltöztett, vágyad bársonyával
Nem kell hogy szólj, csak nevess,
nem kell hogy szólj, csak szeress....
mert beszél helyetted a mozdulat.

Ölelésed azt mondja,...végre
szemedben csillog...megérte....
szerelmem adom cserébe.