Ezüstös testével repül felém, felhők tetejéről integet,
hatalmas szárnyával ráfekszik a légre, s reám nevet.
Légcsavarjával, mint zümmögő kórus, nekem énekel,
felhőszivet rajzol, s a szél szerelmes vallomást felel.

Hogyan mondhatnám el, mit is jelentesz nekem?
Az érzés mi született, ámulatba ejtette a szivem.
Uj utakra vezetett, mint festőt a színek palettája,
Csodaként jött világra,... s hallgattam a szavára. 

Előszőr.. féltem, mert azt hittem csalódni fogok,
nem akartam hogy fájjon, hisz sirni nem akarok.
Most látod, ha hallom hangod csillog a szemem,
a boldogság furcsa szerzet, és betőlti a szivem.

Voltam többször is szerelmes, nem tagadhatom,
ennyi évet élve, mással is megesett,...gondolom.
De mindig éreztem, hogy egyik sem kerek, igy
kisiklott az érzés, s azt vettem észre elveszett.

Most azt érzem,... végre megtaláltalak, tudom
nem tévedek, most boldog minden pillanat, ha
Rád gondolok, nincs bennem semmi félelem,
az eszem is azt mondja, amit mond a szivem.

Mikor ugy érzed éveid, csak a naptárnak való,
mert a szerelmed hótiszta, és forrón ragyogó,
csordultig van, féltéssel, megértéssel, vággyal,
soha ilyen boldog nem voltam,.. senki mással.

Az élet kegyes hozzám, sorsom nem mostoha,
nékem adott téged, s létemnek elakad a szava,
nem tudom elmondani mennyire szeretlek, csak
némán suttogom, a boldogságtól könnyet ejtek.

Ezüstös testével repül felém, felhők tetejéről integet,
hatalmas szárnyával ráfekszik a légre, s reám nevet.
Légcsavarjával, mint zümmögő kórus, nekem énekel,
felhőszivet rajzol, s a szél szerelmes vallomást felel.