Egyszer volt, hol nem volt , volt egyszer egy testvérpár. Ők voltak
a Vágy és a Szerelem.
A Vágy volt az aki megtudott lenni a szerelem nélkül is. A Szerelem
Vágy nélkül sosem.
Anyjuk az Érzés nagyon szerette őket, és szerette gyermekei apját a 
Pillanatot akitől fogantak.
Történt egyszer, hogy a Szerelem lágra gyúlt,..és Vágy mint jó testvér,
tüzével folyamatosan táplálta. Boldogok voltak,...szerettek.
De egy napon a Vágynak feltámadt kiváncsiskodó kedve....és elkezdte
Érzést kérdezgetni....aki türelmesen válaszolt is minden kérdésére.
Büszke volt gyermekeire,..mert mindent meg lehetett beszélni velük.
Tudta soha nem csapta be őket, mindig csak az igazat mondta nekik.
Soha nem próbálta félrevezetni gyemekeit. Őszinte magyrázatot adott
minden kérdésükre.
De most a Vágy értetlenkedni kezdett....hiába mondta el többször, és
türelmesen a választ,...hiába volt minden.
A Vágy csak akadékoskodott,,már egyre ingerültebben kérdezett,.....
pedig már értett mindent. De már ennyira belelovalta magát abba, hogy
Ő a nem megértett,..a sértett,...a megbántott...,hogy vélt sérelmeiből törleszteni
akart.
Szerelem próbálta volna csitítani,...de már nem lehetett....Az Érzést
meggyanusitotta azzal,..hogy nem is az édesanyja, az apját pedig már feledte.
Szerelem reszketve bújt anyja karjaiba, aki könnyes szemmel ringatni kezdte......
Pedig addig jó testvérek voltak. Egymás nélkül se élni se
halni nem tudtak volna. Talán az apjuk,,,talán kibékiti őket. Mert a
Pillanat képes arra,...hogy a hegyeket is megmozgassa. Talán ha
megjön,....mert biztosan megérkezik egyszer, hogy megértesse velük,
a Vágy és Szerelem együtt adja a boldogságot,...de nem árt érteni,...  
megérteni a kimondott szavakat.