Lassan sírni kezdett az ég,
lehulló könnye megfagyott.

Sós gyöngye szerteszét gurult,
a fényes kék ég, sötétbe borult.

Bánatával mennydörögve,
villámokat szórt szerte szét.

Remélte szíve megszakad,
vérét a naplemente őrzi majd.

Jéggé dermedt könnyeiben,
szerelmét szórta légen át.

Távolságot így feledve,
a földre szórta fájó bánatát.

Sírásából hüppögés lett,
lassan párává változott.

Átölelte a Nap fényét,
mely szikrázó testén ragyogott.

Lassacskán csitulni kezdett,
szél szárította könnyeit.

Csillogó mosollyal arcán,
Szivárvány hídján rótta lépteit.