Vidám vallomás
Lelkem kapujában nagy a csődület.
Az a sok sok érzés mind észrevett.
Mitől e megértés halmaz..!?
Talán a lelkem jutalmaz...?!
Tudod, most elmondom,
Tiéd, e rengeteg jutalom,
mi bennem született irántad,
nem sorolom, úgyis kitaláltad.
Te vagy, ki kell nekem,
érted született a szerelem,
Te vagy kit nagyon akarok,
boldogság ha kezem fogod.
Annyi mindent mesélhetnék...
Némán,..vágyón csokot adnék...
Drágakő fénye szemed csillogása,
Repesve gondolok a találkozásra,
Álmodom szerelmes éjszakákról,
Szerelmes éj, közel és távol.
|
|