Re: Ördögszekér! Féltelek...
Gondolataim távol messze járnak,
arra kérlek, higgy a szél szavának,
mert a szél, én magam vagyok.
Ne délibábként vetitsen az elméd,
hisz ha eltakarod a Napnak fényét,
én akkor is mindig Veled maradok.
Ha kell felajánlom magam az Időnek,
rabja leszek, mint fény a sűrű Ködnek,
de gondolatban ott leszek Veled.
Akaratommal óvlak, védelek,.... talán
úgy, hogy arcodon könnycsepp leszek.
talán egy sóhaj nyakadba bújva...
talán egy csókként ajkadra hullva.
Láthatatlan leszek, mint a szél,
ezerszer elsuttogom Neked, ne félj!
Akarnok szerelmem tenyeredbe bujva,
Szeretlek! csókolja bele ujra, és ujra.
|
|