Talán az ősz volt az oka ,...nem is tudom, de mi
zsu én kitaláltuk,hogy hévége lévén rendezkedünk.
Mármint a butorokat.
Ugy gondoltuk, hogy unalamasak a szobák igy,..át
kellene pakolni.
Aki ismer tudja,...hogy ugyis megcsinálom amit
akarok, főleg ha van segitség.....gondoltan én.
János és Jani csak hallgattak,...ugyis értették
hogy a segitségek ők lesznek. Sőt hevesen
bólogattak,....persze, ez természetes! Ma biztos
segítségek leszünk!-
-De akkor amit segitünk az elég lesz?! - Elég!
Bementünk a csőbe! Zsu is én is!
- 4-ig biztosan alszanak a gyerekek!
Akkor 4-kor indul a segitség! mondták a férjeink,
amugy halkan kórusban.
Már akkor körbeállhattam volna magam, ugy mind
a hatan. A szomszédasszony szintén.
4 órakor Jani becsöngetett,..
-János? Szólnál neki?
De már jött is ki a szobából....Mi van komám?
-Leviszem a szemetet, Te nem hozod le?
- Dehogynem!
Azzal kapta a félig tele vödröt és már mentek is.
Ezt nem hiszem el? Szó nélkül leviszi!! Hm...
Ugy vettem a levegőt, mint akitől elvették
a vastüdőt. ..Én "liba" csak nem gágogtam...
Igen már mentek....mentek....de nem jöttek.
Este 9 órakor szólt Zsu...-láttam az ablakból
a pakoló brigádunkat, most jönnek a Bistró felől.
Azzal kiragasztott a bejárati ajtóra egy cédulát.
..."Hiába csöngetsz, süket fülekre talál"....
De már hallotuk is őket ahogy jönnek felfele.
Mikor a papirt meglátták, csak nevettek,...főleg
János, és büszkén mondta is...
- Látod nekem nincs cédulám! /Dehogy nincs/
Azzal bedugta a kulcsot a zárba,..illetve dugta
volna, de nem ment.
Hatodmagammal azért kiadta az eszem hogy nem
vettem ki a kulcsot a zárból.
- A kis butus, benne felejtette a kulcsot!
Most Jani vigyorgott, benne,....aha...
10 perc után beengedtük őket....mert igaz ami
igaz, ők valóban azt kérdezték
-De akkor amit segitünk az elég lesz?!