Perzselő vágy
A szerelmed, mint puha, meleg bársony símogatta ajkamat. Perzselő csókokkal
cirógattad nyakamat, becézgetted kebleim, reszkető boldogsággal felfokozva vágyaim.
Mint eltévedt vándor, barangoltál testemen. Hegyet-völgyet járva, szikrázott a lelkemen.
Mindent nekem adtál, és áttörted vágyam kapuját. Mindent neked adtam, elfogadva tested zálogát.
Szemeddel őrzöd testem, de kezed újra simogat. Oly édes ez a gyötrelem. Ismételd meg önmagad.
|
|