Igy leltem rá
Emlékeim erdejében sétáltam az éjjel,
és nem is számoltan veszéllyel,
mert félelem nélkül mehettem,..
és kerestem, megkopott régi emlékeket
Rólad, de nem találtam, csak fényeset.
Igy leltem rá, egy elfeledett csókra,
könnytől csillogott egy ölelésfa koronában,
s hogy megvigasztaljam bánatában,
ajkamra ültettem,.és ízét éreztem a számban.
Rátaláltam elveszett sóhajokra,...
olyanok voltak mint harangvirág csokra.
Suttogó sóhajok, vágyak mezeje,
gyönyörök ligete, szerelem erdeje,
civodó szavak,.mérges dünnyögések,
átvirasztott éjszakák,vágyak remények...
Mind mind végig jártam,.és egy
egy emlékjövőt találtam...Veled!
|
|