Elfogytak a szavak,
megszöktek a rímek,
lelkemben ezernyi gondolatok,
mit leirni,   talán nem is tudok....

Ám a Hajnal bársonyos csókja
édes álmot hozott szememre.
ringató emlékeimmel voltam
álom és ébrenlét közelbe.

De hatalma legyűgözött, mert
Dallamot varázsolt a szavakba,
színessé tette az álmot, s én
a valóság csodájában járok.

Mint rekkenő hőségben a fuvallat,
hűsitő hullámként sóhaj érkezett..
felhőszőnyeget teritett elém az ég,
a Hold és a Nap velem nevetett.

A csillagok viháncolva sugdolóztak,
majd szporkázva körbe fogtak,
és felhőhintón elraboltak.....

tüzes szélparipákkal repítettek
át az óceánon,...s én csodálkozva
néztem, Te jöttél szemben éppen....