A gondolat, számtalan emléket idéz,

Milyen ajkadon a nevetés,...
a dörmögés bajuszod alatt,
a homlokodon a zivatar, ha
egy feledékeny pincér
peckesen jár mint egy cincér,
de elfelejti mit is rendeltél.

Vagy amikor a kávé mellé
baklavát vettél, és én el sem
hittem, tömény édeset ettem.
Hisz a kávé erős fekete levét
is, cukor nélkül vedelem.
Esetleg tejszinnel szeretem.

Vagy mikor Angyalival,
ki a lányával jött párban,
együtt ebédeltünk egy
vendéglőben, nem bárban,
ahol a tulaj nagyon kiakadt,
két nagy adag kajádból, a
végén, semmi nem maradt.

De lebuktál útban Letenyére
mikor cigizni mentél a peron
végére, szövetkezni akartál
a kalauzzal, -szégyentelen-
azt mondja, hogy lemaradtál,
...de meghallottam éppen.