A nyárutót együtt köszöntöttük boldogan,
érkezett az ősz, búcsúztunk hangtalan,
a földről felszállt a gépmadár
várom a Karácsonyt...
csak jönne már!

Túléltük mi már, egy egész évszázad felét,
megérte az idő, a boldogság is utolért,
Te, ki velem kézen fogva jár
várom a Karácsonyt...
csak jönne már!

Az ősz, ki levél szőnyegét leteritve integet,
esőkönnyel búcsúzik, sirva rám nevet,
jövőre visszajövök, ez a szabály,
várom a Karácsonyt ...
csak jönne már!

Az éjszaka mint puha bársony érinti ajkam,
felnézek az égre, csillagtalan éj van,
a földre fehér égi por szitál
várom a Karácsonyt...
csak jönne már!

Minden csókod, ölelésed emléke bennem él,
a hangod, bársonyként simogat, zenél,
tudom, visszahoz a gépmadár
várom a Karácsonyt...
csak jönne már!