Egy éjjel sokat gondoltam arra,
hogy... úgy érzed szívem körül,
egy falba ütközöl,  és nem  is
érted,..... e furcsa félelmemet.
Lassan megéreztem, mit eddig
nem figyeltem,... szívem adom
de védem, félelem ködével, a
reszkető homállyal, vagy csak
a füstnek.. szürke fátyolával.

Megértettem, tudom, az éj
segitett, s míg   - nem sirtam-
csak folyt a könnyem, kimosta
a reszkető homályt, s a sóhaj
mely elhagyta ajkam, a félelem
ködét repitette tovább, s  egy
pillanat elég volt, széttépni a
füstnek mélyszürke fátyolát.

Tied a szivem,... védelmező
szerelmedre bízva,  s érzem,
gyöngéden   szivedbe zárod,
átjárhatja lelked, határtalan
szerelmem, Testedben a vágy
öleli vágyam, csak Rád vártam!
Multba veszett a gyávaságom,
Mióta, félelem nélkül szeretlek!