Az esti szürkületben , a szél
a Tél illatát sodorja.
Nyomában, mint tollfosztásban,
úgy kering a sok apró pihe.
Birtokba veszik a tájat,
ezernyi csillagként őrzik az
utat, az útszéli fákat.
A jeges szellő szeretettel
símogatja őket, vagy
táncolni viszi a vakmerőket.
Puhán borulnak az éjszaka elé,
lassan hullanak egyre lefelé.
Zizegve fekszenek, mint takaró.
S ha éjjel  sétálni indulsz, már
talpad alatt, ropogni fog, a hó.