Mint lelkemnek könnye
hullanak a pelyhek.
Szélben táncot járnak,
vállamon pihennek.

Ha szemembe néznek,
csak fájdalmat látnak.
Arcomnak melegétől,
könnycseppekké válnak.

Vidáman zuhannak
föld felé az égből.
Vinnék a bánatom
szinte seregestől.

Seregek vezére
a szivemet kéri,
igéri, bánatomat
messzire elüzi.

Felajálja jégszívét
szivemért cserébe.
Megdermed a lelkem,
talán mindörökre.