A Napfény városára,
rácsorgott az este árja.
Az apró fehér pelyhek
hullani kezdtek, már
arcom cirógatták, 
és hajamra ültek. 
Némán figyeltem, a
Télnek millió varázsát,
mélyet lélegeztem, 
megcsodáltam illatát.
Valami furcsa érzés,
édes kábulat, ahogy a
pelyhek körbe vesznek,
és ellopják szavad.
Ébredő lelked, közelgő
Karácsonyi varázsra
diszbe öltözik, mely a
Szeretet hatása, és
emlékeket idéznek,
kinálva a jövőt,
a közelgő ünnepekről,
tánccal mesélnek ők.
Egy pillanatra,
megváltozott a Világ.
A mellettem álló fenyő
ontani kezdte illatát.
Egyszerre éreztem,
és szinte láttam, a
Szenteste varázslatát,
a novemberi éjszakában.

Igen, egyszer már próbáltam beirni, de átirtam . Bocsánat
mindenkitől,,,aki akkor irt alá.