Igen, nekem is ott az ajtó,…és ki is van nyitva.
Nem akartam, de muszáj volt. Ha nem vigyáztam
magamra,most ami
maradt, arra ha tetszik, ha nem vigyázni fognak.
Doktore kezdte a klinikán,..- Versmondólány nem
mehetsz haza,..
irány az ambulancia, itt alszol!
Professzornő  másnap közölte, - Jön a mentő értem,
irány a Tüdőkórház.

Végre otthon vagyok, de oxigénpalac és éjszaka orvosi
oxigénnel alszom Táppénz,...hogy szokjam milyen
lesz később…..
.
Felülvizsgálat a,… Főorvos! - Semmilyen munkát nem
végezhet. Kezdhetné intézni a rokkantságit! Baaang!

Rám szakadt az idő, és nem tudom ha mögöttem
becsukódik az ajtó mi is lesz, megijedtem…sehova
tartozás,…
fölösleges leszek.,.. vagy már az is vagyok…  
mert nincs hova rohanni,..nincs mit mesélni,…
nincsenek betegek akik várnak, és rohanni nem is
tudnék...
Most még csak szabadságnak titulálom, de gyorsan
ki kell találnom valamit,…mert  egyre több időm van,
kevesebb a pénzem..és az amit csinálhatnék,..
így azt sem csinálom. mert még nem találtam rá...

De azt már tudom,  az idő és a pénz  fordított arányban
van egymással.

Szóval eldöntöttem, az idő az enyém,…és végre
csinálhatom azt amit  szeretek, amire nem volt időm,….
és nem leszek időmilliomos, mert szép lassan betelik
a táncrendem, mert teleírom….és azon fogom kapni
magam,  hogy a fene egye meg,…semmire sincs időm…
Ha majd ott tartok, - mint régen -hogy a nap 24 óra
meg egy éjszaka,..és el kell lopni az éjszakából...
akkor majd tudok bánni vele....

De most még nem tudok bánni az idővel....talán
idővel menni fog, ha marad rá időm.....