A Csendes Éj dallama
halkan beszökött, és
megbújt a fenyőfa
sűrű, ágai között.

A gyertya lángja, mint szép
karcsú leány,
hajladozott kedvese, a
fény oldalán.

Máris eltüntek, vége?
Egy halk hang noszogat
ünnepi ébredésre.

Leültem és elaludtam,
a fáradtság győzött rajtam.

Mikor lassan felébredtem,
gyertyaláng táncolt előttem.
Tüzes szoknyában topogott,
és fény lovagja lobogott.

SZERETLEK Titeket! Érzem,
nemcsak bennem éltek,
hanem én is élek, gyerekeim,
s unokáimnak szivében.