Útban a Tali felé,...

Reggel alig vártam, hogy átadhassam az osztályt.
Mire átöltöztem, a kapu előtt várt a taxi, otthon Szkallas,és
ez feledtette velem az éjszakai munka fárradalmait. Ugy ölelt
magához, minta rég óta nem találkoztunk volna.....DE végül is
van mit pótolnunk.
A lakásban ott keringett a finom, friss kávé illata,...és alig
vártam, hogy leüljünk kávézni...

Tusolás,...öltözés ..pakolás....indulás. A taxi várt a kapu előtt,
és már robogott is velünk az állomásra.
Ugy látszik ezen a napon semmi baj nem lesz....A jegypénztár
előtt nem állt hosszu sor, volt rendes helyünk a vonaton, igaz
most I. osztályon utaztunk.

Előszőr én aludtam el....és mikor felébredtem, Szkallas szundikált szemben velem. Naa....és ekkor bejött egy bőrkabátos, már az édesanyja méhében is napbarnitott férfi. Tisztán, rendesen felöltözve, de arcán a rosszindulatú emberek mosolyával. Már
kezdett lassan leszállni agyára az alkohol köde,...amit bizony
...az én uralkodom,......tekintettel, és némi imbolygással a lépteiben felénk közvetitett.
A kocsi egyik oldalán egy,...a másik oldalán kétülésés helyek voltak.
Előszőr csak hülye kérdéseket tett fel a mellette lévő oldalon ülőknek,....milyen állomás következik,...hány óra,...dohányzó van-e.....
Na ekkor már nem birtam hallani,..és kimentem. Látni még inkább nem akartam,...mert pimasz módon bámulta a az egyedül ülő
fiatal lányt,...és bár a peronon voltam,...de kihallatszott minden szó....és nekem forrni kezdett az agyam..
Egyre szemtelenebb és egyre közönségesebb lett....
Mikor benéztem a fülkébe, a szemem ugy villogott, hogy vasvilla
boltot nyithatott volna. Na ekkor kijött Szkallas, és Ő is rágyújtott.
Emberünk azt hitte eljött az ő ideje. Kijött a csöppnyi peronra,
odaállt kettőnk közé,...és arogáns, követelőzzé hangon azt mondta Neki....
- Na,,aggyá mán egy cigit,...naaaa aggyá mán!!!
Közben az ajtókilincsen a keze,...hogy átmehessen a másik
vagonba....
Segitettem Ő Bunkóságának kinyitni az ajtót,..majd megfogtam
a vállát...és
- nem add neked semmit,  nem a kocsmában vagy....
azzal kilöktem az ajtón.

Egy szó nélkül eltakarodott. Mert a bátorsága, csak addig van ezeknek az embereknek, míg félnek tőlük.

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7360