Dédelgetem, és ringatom,
ha könnye hull..vigasztalom,
bennem lakik, bennem él,
és elmúlt időről mesél.......

Mikor nem egy magányos lélek
voltam , e toronymagas házban,
és nem egyedül aludtam az ágyban,
Sugarat csókólhattam alvó szemedre,
selymes csók ébresztett reggelente.
Mikor az érzés nem éhezett,
a nevetésünk, göndör volt, és kerek,
a tenyerembe zártam sóhajod,
ismertem minden gondolatod.
Tudtam mikor hiányzik a szó,
mikor éhes a vágyad,
milyen édes pajzán bókjaid hatalma,
mert csókokat ültettél a nyakamba.
Sokszor ringatott az éjszaka,
álmokat sugdosott a szél szava,
Azt hitték feledem mi volt,
felhők hátán csókot küldött a Hold.

Szeretem őket, szépek kedvesek,
de csak vigasztaltak egy keveset...
Kinyújtom kezem a végtelenbe,
Légy egy falat kenyér a tenyerembe.