Emlékek fája

A Hajnal ott talált az ablakban
könyökölve.
Mint barátot üdvözölt és átölelt
a csöndbe.
Nem kérdezett, csak vigasztalni
akart, nem értette a sok apró
gyöngycsepp miért született, és
merre tart.
De mikor szemembe nézett, már
tudta, ...ó mennyire tudta, mit
jelent a könnye.
Minden cseppje, emlékek fájának
gyümölcse..
kimondott, vagy még kimondatlan
szavak,
Bánat akkor ért meg mikor indulni
hagytalak...
A többi is követte gyorsan, és a
féltés, elsőnek állt a sorban.
Ezután csak ámulva néztem, mikor
egy sóhaj reám hullott éppen.
A vágy szavai testemen gurultak,
lila dalt énekelve Rólad,
igy mutatták meg, milyen lesz
a holnap.
Alig csitult el hangjuk varázsa, már
csókok érkeztek a számra... aprók
és édesek,
ugye nem csodálod, hogy szemeim
fényesek.
Ezernyi emlék, mint érett gyümölcs
szavak
várlak Hajnal holnap, megkóstolni
majd a csókokat....





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7367