A szobámba nesztelenül beszökött az alkony. Én nem féltem tőle, hihette hogy alszom.
Félénken átkarolt halvány gyöngédsége. Erősödő szerelmétől gyorsan szürkült fénye.
Már szinte rabja lettem, éreztem a csókját. Riadt félelmemben gyújtottam a gyertyát.
Megsértődőtt érte, de körém kuporgott. Vigyázom az álmod, és reggel búcsút mondott. |