Képzelet Ura
Mikor a lakásba léptem,
megszólalt a csönd.
A mosolyod mi fogadott,
már tőlem elköszönt.
Édes emlékek megrohantak,
némán karomba bújtak.
Az aromalámpába már egy
új mécses került,… az
oldódó Óceán hatalma
halkan hozzám menekült.
Mélyen magamba szívtam
illatát, de hiába hivtalak,…
Csak a szél felelt nekem,
közben féltőn átölelt és
ígérte,… csókod elviszem.
Ajkára fekszem vele, mint
harmatos varázslat, ha
akarod, mint az esőt
hullajtja reá a vágyad
forrón, testetlen testem,
a varázsszót fülébe festem.
Lassan magáévá tett az álom,
rohanok hozzá, vár a párom.
|
|