Hullj csak árva könnycsepp,
az már nem fáj, mig arcomon
lassan, lassan lecsorogva,
átadod fényes tested a porba.

Talán elűzöd a bánatot...
talán majd felejthetek...
talán meg is halok...
talán Napgyermek leszek.

Most ringatnálak bánat,
és néki adnálak a mának,
bár minden holnapomban,
érzem ott leszel, valómban. 


Este mikor aludni térek,
Bánatom átölellek Téged,
Mának adlak, holnapot várok,
de reggel, mai napot találok.

talán mint a pára..
égbe fogok szállni,
de majd angyalként,
Rád fogok vigyázni.