Eső tavak...
Az eső még kora délelőtt elunta magát,
nem volt mit siratnia, igy messzire járt,
itt hagyva könnyének sok apró tavát,
rábizta a szélre,
páráját vigye az égbe.
De mire a szél megérkezett, este lett,
eső tavak vizén, fényesen lépkedett,
a jeges fuvallattal kart karba őltve,
táncolni kezdtek,
és a földön rekedtek.
De nem korbácsolhatták a tavak vizét,
csak apró fodrokat téptek volna szét,
ezért inkább megörizték símaságát,
jéggé varázsolták,
igy diszitették a járdát.
Ezernyi rózsa, bimbóból serdülő virág,
vagy mint a tükörfény nevetett reád,
arcodat pirosra csókolgatja a szellő,
élvezi a Telet, de
Holnap már Tavasz jő!
|
|