Tavasz csókjától ébred a Világ, nevető Napfény szórja sugarát. Emlékek völgyében ragyog a fény, dúdolgató szellőben ott a remény. Érzem a csókod, szemed rám nevet. Tomboló vágyak bimbó szoknyácskában Neked táncot lejtenek. A harsogó Tavasz ezer igéretével, nézd csak, a felhők széléről, Szerelmesen integet.
