Hajnal....
A hajnal puhán cirógatott,
ajkamról csókot lopott,
rozsaujjával fényt rajzolt az égre,,
és rácsókolt a Nap alvó szemére.
Majd hirtelen suhanni kezdett,..
rószaszin palástjában megremegett,
ahogy a látóhatár szélére érkezett.
Rövid az idő,..... sietnie kellett,
Kedvese türelmetlen, fénye reszket,
minden perc büntetés nélküled,-
suttogja a Hold,- add a kezed!
És csak mennek, mennek tovább,
hegyeken, völgyeken, óceánon át,
de fölötted megállnak egy percre,
mosolyt csókolnak két szemedre,
a csókjaim elültetik rajtad, és
máris búcsút intenek sietve....
nekem egy fénykép van kezembe..
|
|