Március
Márciusban áll a bál,
zuhog a hó, nem szitál,
a szél sír, és nem nevet,
vaj' Kedvesem még szeret?
Hóviharban némán állok,
a válaszra, hol találok?
E késő téli hóesében, a
lelkem is didereg nékem.
Szél kopog az ablakon:
Tudod, nagy a bánatom!
Dermedt könnyed elviszem,
Tán, szerelem ég sziveden?
Távolról jött,....rohanva,
mégis, mintha bántana.
Szavaiban kétkedéssel,
a bánat lelkembe fészkel.
Sűrű pelyhű hó libeg, a
Szél meg táncolva nevet.
Ujabbat súgott fülembe,
hirtelen eliszkolt sietve.
Énekelni kezd a szél,
Balga könyörgőt zenél.
Könnyem lassan elered,
Szeretlek! Hát ne feledd
|
|