Vörösmarty
Szinte vele született a század.
harmadik gyermekeként, egy
szegény kisnemesi családnak.
1817-ben Pestre igyekezett,
de baleset érte a szekérkereket.
Törött szekérrel mit is tehetne,
Megjavitani hogyan lehetne?
Szembe jött egy hintó, és megállt.
Ez ifju ember igy munkát talált,
Nevelője lett a Perczel gyerekeknek,
és vághatott neki, az egyetemnek.
Közben már mutogatta, milyen
az irói vénája a romantikába.
Beletöltötte hexameterbe a romantikát,
a megirt Zalán futását, igy adta át.
Ő is üdvözölte a márciusi forradalmat,
de többen mondták,..csendben félreállt.
Bukott a forradalom,..menekülni kellett
és mire hazatérhetett, lelki egyensulyát
vesztett, emberként érkezett.
Az őrület határát surolta lelke, mégis
felemelkedett, és megszületett a
legzordonabb keserűségből,
és nagyon távoli reményből
összegyúrt remekműve,
A vén cigány verse.
Mielőtt temetném, megemlitenék
néhány művét,..Szózat,
Gondolatok a könyvtárban,.
Csongor és Tünde, Az emberek..
és forditásai mind emlékezetesek.
1855-ben búcsúztak Tőled.
Tested porladni hagyták, csak
szellemed őriztük meg.
|
|