A félelem ezernyi módon,
vagy mint egy ódon
kastély neszeit keltve,
költözhet  szivekbe.

Jaj Istenem, csak tudnánk az okát!
Mi az, mi szívünk pántként fogja át?
Melyik billentyű sikolya tépázza,
és némítja el, a lélekzongorát ?
Mitől fogant ? Miért lett miénk?
Mitől tud kajánul vigyorogni,
a felkelő nap fényében, az
égig érő hegycsúcs peremén?

Talán velünk jött világra,
és mint egy szimbióta, a
testünkben él, születésünk óta!