Nézz rám !

Jaj,..ne igy mondd el, ilyen elárvult,
bús szavakkal, milyen volt a nyár,
és a ránk mosolygó hajnal.
Örülj, mint fészkének a madár,
egy kedves emlék legyen védett,
ne lehessen martaléka a feledésnek.
Hogy porrá lesz testünk, miért érdekel?
Nem az számit, mivé leszel!
Csak az idő, annak jótékony hatalma az,
mely mind azt megadhatja,
mi szívünk akarata.
Izgasson az, hogy esetleg igent mondok,
vagy talán nemet, ....ne az,
hogy porbol vagyok, és porrá is leszek.
Nincs vége még,...a nyárnak,
hosszú lesz heve,... de ha majd
hűvös szelek járnak,.. .és a felhők,
hókabátban poroszkálnak az égen,
akkor mi,....kézenfogva lessük a havat.,
és egymástól követeljük a csókokat.